Kapcsolat

MEZEI Szőlőbirtok és Pincészet Kft.
3423 Tibolddaróc, Széchenyi út 14.
Cégjegyzékszám: 03-09-101214
Adószám: 10716490-2-03

Tel: +36-49/337-035
Fax: +36-1/700-2736
E-mail: info@mezeipince.hu

Budapesti Képviselet:
Érsek Ferenc
Tel.: +36-30/529-2571

Kelet-Magyarországi Képviselet:
Feketéné Mohácsi Éva
Tel.: +36-30/638-4306

Közép-Magyarországi Képviselet:
Tóthné Dicsa Zita
Tel.: +36-30/427-9420

Pincészet nyitvatartása:

Hétfő: 8.00 - 16.00
Kedd: 8.00 - 16.00
Szerda: 8.00 - 16.00
Csütörtök: 8.00 - 16.00
Péntek: 8.00 - 16.00
Szombat: 8.00 - 13.00
Vasárnap: Zárva

Bor kisokos

Szőlőfajták

a MEZEI Szőlészetben

  • Chardonnay: Bogyói kicsik, gömbölyű formájúak, fehéres zöldek, alig hamvasak, feketén pontozottak, vastag héjúak, lédúsak, ropogósak. Fürtje szintén kicsi, 90–100 gramm körüli, hengeres, kissé vállas, közepesen tömött. Bora kemény karakterű, de finom savérzetű, fajtajelleges zamatú, telt, széles felhasználási skálájú. Kitűnő pezsgőalap lehet, de kiváló minőségű bor, sőt különleges minőségű, akár természetes csemegebor is készíthető belőle. Üde, friss és érlelt formában egyaránt elegáns, kedvelt termék. 
  • Olaszrizling: Közepes, vagy gyenge tőkéjű, sűrű, vékony vesszőjű. Fürtje kicsi–középnagy (átlagos tömege 90–140 g), tömött, hengeres és gyakran van rajta mellékfürt. Bogyója kicsi, sárga, gömbölyű, alig hamvas, vékony héjú. Húsa puha, leves, semleges ízű. Borának íze gyakran a keserű manduláéra emlékeztet. Enyhe rezeda illatú, savai szelídek, de ennek mértéke a termelőhelytől függ. Az Észak-Dunántúlon például Csopakon a leglágyabb, Badacsony és Balatonederics felé a savas jelleg erősödik és Somlón a legerősebb. Egy helyen belül a hegyek északi részén savasabb, délen lágyabb
  • Szürkebarát: franciaországi eredetű szőlőfajta, a burgundi pinot családból, a Magyarországon kevésbé elterjedt pinot blanc és pinot noirközvetlen rokona, valószínűleg eredetileg a pinot noir egy mutáns klónja. Bora gazdag ízekben, extraktban, finom savú. Magyarországon lassan fejlődő, félédes fehérborokat készítenek belőle, de mivel szürkésfehér bogyója héja vöröses színezetű, világosabb színű rosé is készíthető belőle. Másutt inkább fiatalon isszák (kivétel a korábban elzászi tokajinak nevezett fajta).
  • Ottonel Muskotály: Ez a fajta kitűnően érzi magát a Bükk lankáin, a finom szélmozgás segít a szőlőt egészségesen megőrizni. A muskotály a legősibb fehér szőlőfajták egyike. Számos borszőlő változata mellett csemegeszőlőként is igen kedvelt, gyakran használják mazsolának vagy készítenek belőle szőlőlét. Borainak fajtajellege más muskotályoknál diszkrétebb; általában a szüret utáni évben fogyasztják őket. Megfelelő klímán, későn szüretelve, figyelemre méltó botrytises borokat állítanak elő belőle. Borai intenzíven parfümös (narancsvirág) illatúak.
  • Leányka: magyar minőségi fehérborszőlő-fajta. Erdélyből vagy Moldvából[1] származik. Az elterjedtségi sorrendben a tizedik helyen áll. Elsősorban Közép- és Kelet-Európában termesztik. Átlagos évjáratban már szeptember első felében érik. Szüretelési időpontja mégis erősen függ az évjárattól, mert vékony bogyóhéja miatt rothadásérzékeny. Különösen esős időben napok alatt képes szinte lefolyni a tőkékről. Szeszélyes, „rugós fajta”. Fürtje kicsi, vállas, tömött. Bora gyakran nektárillatú, testes, de kissé lágy.
  • Portugieser: A kékoportó vagy oportó külföldön főként portugieser vagy blauer portugieser néven ismert, jellemzően Közép-Európában, Magyarországon, Ausztriában és Németországban – elterjedt a szőlőfélék. Bora jellegzetes lágy, színanyagban gazdag, könnyű, asztali vörösbor, de 2000 óta rozé és hosszabb érleléssel magas minőségű vörös és bordeauxi jellegű, tölgyfahordókban érlelt borokat is készítenek belőle. 
  • Pinot Noir: francia eredetű, világfajta borszőlő a Vitis vinifera fajta egy változata. Nevét a francia "fenyő" és "fekete" szavakból kapta, mivel sötét színű fürtjei a fenyőfa tobozára emlékeztető alakúak. Elterjedt az egész világon, a hűvösebb éghajlatú régiókban. Mustjának cukortartalma 20-24%, késői szüretkor 30%. A belőle erjesztett bor alkoholtartalma 12-14%, az összes savtartalom 0,5%. A bor kellemes, harmonikus, rubin-piros színű, igen keresett fajta.
  • Cabernet Sauvignon: a világ egyik legismertebb és legnagyobb területen termesztett kékszőlő fajtája. Népszerűségét jól mutatja, hogy a világ borvidékeinek nagy részén jelen van, az összes jelentős bortermelő országban készítenek belőle bort. A cabernet sauvignon borában közepesen kifejezett primer gyümölcsaromákat találunk, gyakran fekete ribizlire (cassis) és egyéb fekete bogyós gyümölcsökre emlékeztet. Érleléssel egyéb szekunder aromák fejlődhetnek ki a borban, mint például az eukaliptusz, menta, cédrus és dohány. A hideg klímán termesztett cabernet sauvignon borának illatán gyakran úrrá lesz a vörösbornál kellemetlen herbásság (gyógynövényesség), paprika és zöldpaprika, orró klímán a gyümölcs túlérett, lekváros, esetleg főtt gyümölcsös aromákat vihet a borba. A cabernet sauvignon bora általában nagy testű, közepes-magas alkoholtartalmú, magas csersavtartalommal és közepes-magas savtartalommal rendelkezik. A csersavtartalomnak, a savnak és a magas antioxidáns tartalomnak köszönhetően hosszan érlelhető, gyakran évtizedekig fejlődik a palackban. A magas csersavtartalom miatt a legjobb minőségű borokat érdemes akár 4–8 évig is érlelni fogyasztás előtt.

A bor készítési eljárás szerint lehet

  • aszúbor: részben aszúszőlőből készült bor
  • barrique (vagy barrikolt bor): kiégetett tölgyfahordóban érlelt bor.
  • cuvée (vagy vegyes bor): többfajta szőlőből készült bor.
  • egyszerű fajbor: egyféle szőlőből, hagyományos eljárással készült bor.
  • jégbor: fagyott szőlőből készült bor
  • pezsgő: a bor második érése magában a palackban vagy tartályban megy végbe

A bor szín alapján lehet

  • Fehér: fehér szőlőből készül, a halványtól a sűrűnek tetsző aranyló-méz árnyalatig.
  • Rosé („rozé”): a rózsaszín vagy rózsás különböző árnyalatai, vörös szőlőből készül, úgy, hogy a mustot nem hagyják olyan sokáig állni a ledarált szőlőn, mint a vörösbor esetében.
  • Siller: A vörösborokra jellemző tulajdonságú, kevésbé mélyvörös, illatos és nem savas bor. Kétféleképpen készíthető:
    1. Régi módszer szerint: A siller története, az 1874 és 1914 között pusztító filoxéria (szőlőtetű) vész előtt a kék- és a fehér-szőlőt együtt ültették, együtt is szüretelték és préselték, így kapták a sillerre jellemző színt, mely se nem vörös, se nem fehér.
    2. Új módszer szerint: A könnyedebb, illatos, vörösbort adó fajtákból készítik (pl.: Kadarka, Menoir, Pinot Noir és a Kékfrankos). Úgy készítik, mint a vörösborokat, csak az erjesztés során nem várják meg, hogy a kékszőlő héjából teljesen kiázzanak a csersavak, az ízek és a színek, hanem a borász ízlésének megfelelő pillanatban préselik ki, amikor a bor színe még csak közelít a vörös felé.
  • Vörös: a vöröstől a mélybordóig terjedő árnyalatok. Kékszőlőből készül, a must sokáig a ledarált, kipréselt szőlőszemeken marad.

A bor cukortartalom alapján lehet

  • Száraz: <4 g="" l="" li="">
  • Félszáraz:4-12 g/l – A bor cukortatalma 4-12 g/l között van vagy legfeljebb 4 g/l-rel haladja meg a borkősav g/l-ben kifejezett titrálható savtartalom kétszeresét, de legfeljebb 18 g/l.
  • Félédes: 12-45 g/l
  • Édes: >45 g/l

Extrakttartalom

A mustok és borok összes extrakttartalmának nevezik mindazon anyagok összességét, amelyek meghatározott fizikai feltételek mellett nem párolognak el. Lényegileg tehát a must és a bor összes extrakttartalmán az elpárologtatás után visszamaradó száraz maradékot, szárazanyagot értjük.

Borminőség-jelző kategóriák- régi

  • Asztalibor:Az asztali borok közé soroljuk az egyszerű, könnyű, tájjellegű borokat, amelyek mustja minimum 13 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmaz. Nevében nem szabad feltüntetni a borvidéket, vagy a borvidék területeit, és nem kötelező a szőlőfajta feltüntetése sem, amennyiben mégis feltüntetik, úgy legalább 70% fajtaegyezés szükséges.
  • Tájbor: az asztali boroknak egy olyan változata, amely a bor nevében feltüntetett termőhelyről, és a bor nevében feltüntetett egy, vagy két állami minősítésben részesített borszőlőfajtából származik, jellegzetes az íz- és zamatanyagokat tartalmaz.
  • Minőségi bor: A minőségi bor meghatározott termőhelyen (borvidéken, bortermő helyen), az arra a termőhelyre ajánlott vagy engedélyezett, állami minősítésben részesített borszőlőfajtából legfeljebb 12 t/ha termésű ültetvény legalább 18 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából készült bor, amely a termőhelyre, a fajtára, esetleg a készítésmódra és az évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz. Minőségi bornál az évjárat és a szőlőfajta nevének feltüntetése 85% fajtaazonossággal kötelező.
  • Különleges minőségű bor:Különleges minőségű bor, amely meghatározott borvidék vagy bortermőhely legfeljebb 10 t/ha termésű ültetvényeiből származik, a termőhelyre meghatározott szőlőfajta érett vagy tőkén túlérett, esetleg töppedt vagy aszúsodott termésének legalább 19 tömegszázaléknyi természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából készül, amely termőhelyre, fajtára, illetőleg meghatározott készítésmódra jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, származási helye és évjárata miatt különleges megkülönböztetésre érdemes. Különleges minőségű bornál a borvidék vagy bortermőhely, az évjárat és a fajta nevének feltüntetése 100 % azonossággal kötelező.

Borminőség-jelző kategóriák- jelenlegi

  • OEM - oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott bor:
    Védett eredetű minőségi borok, melyek a címkén meghatározott földrajzi területről kell teljes egészében származnia. A legfőbb kitétel, hogy a természetes alkoholtartalomnak el kell érni a 9%-ot, a savtartalomnak pedig a 3,5 g/liter értéket, s a bor kizárólag Vitis Vinifera -ból, tehát a hagyományos európai borszőlőből kell készülnie, valamint a terméshozam nem haladhatja meg a hektáronkénti 100 hektolitert Jelenleg 33 ilyen oltalom alatt álló földrajzi megjelölés létezik: Badacsony, Balaton, Balatonboglár, Balatonfüred-Csopak, Balaton-felvidék, Bükk, Csongrád, Debrői Hárslevelű, Duna, Eger, Egerszóláti Olaszrizling, Etyek-Buda, Hajós-Baja, Izsáki Arany Sárfehér, Káli, Kunság, Mátra, Mór, Nagy-Somlói, Neszmély, Pannon, Pannonhalma, Pécs, Somlói, Somlói Arany, Somlói Nászéjszakák bora, Sopron, Szekszárd, Tihany, Tokaj, Tolna, Villány, Zala
  • OFJ -oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott bor:
    A bornak a címkén meghatározott földrajzi területről kell minimum 85%-ban származnia és a bor Vitis Vinifera-ból, illetve annak egyéb Vitis nemzetségéből származó házasításából kell készülnie. Az alkoholtartalom minimálisan 8%, a savtartalom minimum 3,5g/liter, illetve a terméshozam maximálisan 120 hektoliter lehet hektáronként. Az OFJ földrajzi kategóriái a következők:
    Felső-magyarországi, Nyugat-dunántúli, Alföldi, Balatonmelléki, Tisza melléki, Tisza völgyi, Zempléni, Dél-alföldi, Dél-dunántúli, Duna melléki, Dunántúli, Duna-Tisza közi, Észak-dunántúli.
  • FN -földrajzi jelzés nélküli bor: Ezek a borok az ország bármely szőlőterületéről, szabályos ültetvényéről, fajtamegkötés és hozamkorlát nélkül előállíthatóak. Az alkoholtartalma el kell, hogy érje a 7,5%-ot, (amit aztán a törvényben engedett módon 1,5 %-al cukorral javítani lehet), a savtartalma a literenkénti 3,5 grammot. Bizonyos feltételek mellett a pincészet neve, márkanév, a fajta és az évjárat is feltüntethető az FN boroknál is, de a földrajzi megjelölés nem.